Bizony-bizony, most, hogy van új autó, időtlen-idők óta először bérlet is van. És lőn boldogság, hogy nincs dugó, és tudok olvasni, "és az emberek körében lett nagy vigalom, ünnepély, és feláldoztak sok bárányt és lajhárt és pontyot és szardellapasztát és orángutánt és reggeli zabpelyhet és gyümölcsevő denevért és..."
És nem kellett több három napnál, hogy megint beégessem magam, ezúttal csak magam előtt.
(meg mostmár a kedves olvasó előtt is)
Nem, nem ismételtem meg pár hónappal ezelőtti afféromat, amikor a 7-esen a vészjelző megnyomásával igyekeztem jelezni leszállási szándékomat, amire válaszul a vezető a hangosbemondón keresztül nyilvánosan lebaszott. (Lehet, h az Ice Cube "The Essentials" hatására ezúttal vissza is szóltam volna. Nagyon vicces ilyen régi iskolás Ice Cube-ot hallgatni Pesten a tömegközlekedésen.)
Nem. Ezúttal csak rossz irányban szálltam fel a metróra, és annyira belemerültem a könyvbe, hogy csak a Klinikáknál vettem észre. Ekkor leszálltam, és nyugodtan árballagtam a peron másik oldalára. Szerencsére azért délelőtt nem kell órákat várni a metróra.
Ja, amúgy a Klinikák, ha jól számolom három megállonyira van a Ferenciekől. Megint egy hármas. Ez azért fontos, mert
"..tinektek háromig kell számolnotok, se többet, se kevesebbet! A három az a szám, ameddig el kell, hogy számoljatok, és a számolás vége a három kell, hogy legyen. Nem számolhattok négyig, sem kettőig, csak akkor, ha háromig nem tudtok számolni. Az öt is jó. Először a hármas legyen a harmadik szám, amelyet kimondtok.."
Yea or Nay
A kép hétfői, amikor az amerikai képviselőház még leszavazta a nagy megmentést. Ma már megszavazta, talán mert megijedtek a piacok hétfői reakciójától.
De most nem arról akarok beszélni, hogy akkor az USA immár szocialista ország-e, most, hogy "államosították a bankszektort" (ahogy egyik USA-utáló kollégám kárörvendően mondogatja).
Sem arról, hogy vajon milyen párhuzamok vannak a '90-es évek közepének magyar bank-konszolidációjával.
Csak azon akadt meg a szemem, hogy az amerikai képviselőház hivatalos eredményén az Igen Yea, a Nem pedig Nay. Mintha a magyar parlamentben az lenne, hogy "Ja!" és "Nane!".
Költözés
Ez az eheti költözés mégiscsak vicces volt. Menjünk sorjában.
Kedd 17:27 Felhívom Forni urat, hogy akkor mégiscsak aznap este mennék, mert másnap már át kell adni a másik lakást. Ő ezt nyugtázza, majd megígéri, hogy kiteszi az ajtóra a kulcsot egy boritékban (nem lepődök meg, már máskor is csinálta, és egyébként is, ez egy ilyen hely).
Kedd 19:32 Végre-valahára leteszem a tollat, pontosabban a billentyűzetet, irány haza. Beloggolok, elinditok vmi torrent letöltést, majd elkezdem a pakolást. Miután már előző nap bedobáltam a ruháimat, és amúgy sincs sok mindenem itt, hamar megvagyok.
Kedd 20:11 Felállok az autóval, ki- majd bedobálom a táskákat. Végre üres a lakás, mehet a takaritás. Igyekszem a félig sötétben (ugye csillárom sem volt) felsöpörni, majd felmosni. Ahogy ezt pár olvasó nagyon is jól tudja, nem vagyok egy mestere a takaritásnak, de 2 órával később elégedetten szemlélem az eredményt. Beugrom az autóba, ami nyakig tele van mindenfélével, hátul ingek lógnak fogason, még az anyósülésre is jutott táska, és irány a régi-új hely.
Kedd 22:37 Megállok a ház előtt, odaballagok a kapuhoz, semmi nincs kiragasztva. Talán az ajtómra ragasztotta? De hogy megyek be? - ilyenkor már a kapu zárva van. Talán arra számított, hogy hamarabb megyek, végülis Abendet mondtam neki, nem Nachtot. Most mi lesz?
Szerencsére megjelenik az a német nyugdíjas pár, akit az imént majdnem elütöttem. Elmondom nekik a szitut, ők kedvesen beengednek. Felrohanok, az ajtómon sincs boriték. Megnézem még a rejtett helyeket, ahova tehette, hátha rosszul értettem a telefonban, sehol semmi. Felhívni nem tudom, nem tudom a mobilját.. Áttekintem a helyzetet.
Kedd 22:47 Végül visszaülök az autóba, ami még mindig tele van, visszamegyek az előző helyre.
Kedd 23:02 Leteszem a tele-autót, kiveszem a pokrócot és a laptopot belőle, bemegyek a régi lakásba, és az üres lakásban lefekszem ruhástul a még ott lévő matracra.
Szerda 7:08 Nem annyira kellemes egy üres lakásban ruhában aludni úgy, hogy még zuhanyozni sem lehet, mert minden az autó mélyén van. Neten megkeresem a fickó számát, kihúzom 8-ig majd felhívom. Ha aznap nem oldom ezt meg, nem lesz hol aludnom, de bizakodom. Hála istennek felveszi. Álmos hang, majd leesik neki, hogy elcseszte. Sűrű szabadkozás. Mondom, én most még munka előtt mennék. Szerencsére valakije épp ott van, odaszól neki, hogy adjon kulcsot.
Szerda 7:32 Valóban, ott van egy néni, aki úgy néz ki, mint azok az afrikai faragványok, amiket egy botból faragnak ki, csak neki egy nagy szalmalobonc van még a fején. Először nem tudom, milyen nyelven kéne hozzá beszélni, de megértetjük egymást. Megkapom a kulcsot, megnézem a lakást, 99%-ban ugyanolyan, ahogy 1 éve ott hagytam. Kipakolok, irány a munka.
Szerda 11:01 Kiugrom a munkából, átadni a bérbeadó cégnek a lakást. Szigorú néni és kedvesebb fegyverhordozója belépnek. Körbenéznek, jól megnézik a 3 molekulát a padlón, meg az ablakkeret mellett. Majd szigorú néni megszólal szigorúan: "Ez mocskos, ezt így nem vehetem át." Majd elkezd mindenfelé molekulákat mutogatni. Hirtelen megenyhül: "Nem mondom, hogy maga hagyta itt." - és elmosolyodik. Majd újra szigorúan folytatja. "De ezt így nem vehetem át! Vagy maguk kitakarítják, vagy egy céggel megcsináltatjuk." Kérdem az mennyi lenne. "Mivel ez egy napi munka, és az ilyen cégek drágák, nem lesz kevés." Kalkulál, majd mond egy átszámítva 100eFt+ összeget. Leesnék a székről, ha ülnék, de így csak azt mondom, hogy rossz karriert választottam. Abban egészen biztos vagyok, hogy itéletnapig surolhatnám a padlót, az úgysem felelne meg nekik.
Felhívom főbérlőmet, aki valójában az albérlő, elmondom a helyzetet, szabadkozom. Több kör telefon, végül megbeszéljük, hogy valami helyi haverjának a takarítónője kijön hétfőn, és megcsinálja kb. 45eFt-ért, amit megfelezünk. Ez még mindig irgalmatlan sok, de nincs más lehetőségem, és végülis örülök, hogy ettől az egésztől megszabadultam.
És így szombat reggel mehetek autót nézni végre, és aztán haza! Mármint igazihaza, és végre nem csak egy hétvégére.
Kedd 17:27 Felhívom Forni urat, hogy akkor mégiscsak aznap este mennék, mert másnap már át kell adni a másik lakást. Ő ezt nyugtázza, majd megígéri, hogy kiteszi az ajtóra a kulcsot egy boritékban (nem lepődök meg, már máskor is csinálta, és egyébként is, ez egy ilyen hely).
Kedd 19:32 Végre-valahára leteszem a tollat, pontosabban a billentyűzetet, irány haza. Beloggolok, elinditok vmi torrent letöltést, majd elkezdem a pakolást. Miután már előző nap bedobáltam a ruháimat, és amúgy sincs sok mindenem itt, hamar megvagyok.
Kedd 20:11 Felállok az autóval, ki- majd bedobálom a táskákat. Végre üres a lakás, mehet a takaritás. Igyekszem a félig sötétben (ugye csillárom sem volt) felsöpörni, majd felmosni. Ahogy ezt pár olvasó nagyon is jól tudja, nem vagyok egy mestere a takaritásnak, de 2 órával később elégedetten szemlélem az eredményt. Beugrom az autóba, ami nyakig tele van mindenfélével, hátul ingek lógnak fogason, még az anyósülésre is jutott táska, és irány a régi-új hely.
Kedd 22:37 Megállok a ház előtt, odaballagok a kapuhoz, semmi nincs kiragasztva. Talán az ajtómra ragasztotta? De hogy megyek be? - ilyenkor már a kapu zárva van. Talán arra számított, hogy hamarabb megyek, végülis Abendet mondtam neki, nem Nachtot. Most mi lesz?
Szerencsére megjelenik az a német nyugdíjas pár, akit az imént majdnem elütöttem. Elmondom nekik a szitut, ők kedvesen beengednek. Felrohanok, az ajtómon sincs boriték. Megnézem még a rejtett helyeket, ahova tehette, hátha rosszul értettem a telefonban, sehol semmi. Felhívni nem tudom, nem tudom a mobilját.. Áttekintem a helyzetet.
Kedd 22:47 Végül visszaülök az autóba, ami még mindig tele van, visszamegyek az előző helyre.
Kedd 23:02 Leteszem a tele-autót, kiveszem a pokrócot és a laptopot belőle, bemegyek a régi lakásba, és az üres lakásban lefekszem ruhástul a még ott lévő matracra.
Szerda 7:08 Nem annyira kellemes egy üres lakásban ruhában aludni úgy, hogy még zuhanyozni sem lehet, mert minden az autó mélyén van. Neten megkeresem a fickó számát, kihúzom 8-ig majd felhívom. Ha aznap nem oldom ezt meg, nem lesz hol aludnom, de bizakodom. Hála istennek felveszi. Álmos hang, majd leesik neki, hogy elcseszte. Sűrű szabadkozás. Mondom, én most még munka előtt mennék. Szerencsére valakije épp ott van, odaszól neki, hogy adjon kulcsot.
Szerda 7:32 Valóban, ott van egy néni, aki úgy néz ki, mint azok az afrikai faragványok, amiket egy botból faragnak ki, csak neki egy nagy szalmalobonc van még a fején. Először nem tudom, milyen nyelven kéne hozzá beszélni, de megértetjük egymást. Megkapom a kulcsot, megnézem a lakást, 99%-ban ugyanolyan, ahogy 1 éve ott hagytam. Kipakolok, irány a munka.
Szerda 11:01 Kiugrom a munkából, átadni a bérbeadó cégnek a lakást. Szigorú néni és kedvesebb fegyverhordozója belépnek. Körbenéznek, jól megnézik a 3 molekulát a padlón, meg az ablakkeret mellett. Majd szigorú néni megszólal szigorúan: "Ez mocskos, ezt így nem vehetem át." Majd elkezd mindenfelé molekulákat mutogatni. Hirtelen megenyhül: "Nem mondom, hogy maga hagyta itt." - és elmosolyodik. Majd újra szigorúan folytatja. "De ezt így nem vehetem át! Vagy maguk kitakarítják, vagy egy céggel megcsináltatjuk." Kérdem az mennyi lenne. "Mivel ez egy napi munka, és az ilyen cégek drágák, nem lesz kevés." Kalkulál, majd mond egy átszámítva 100eFt+ összeget. Leesnék a székről, ha ülnék, de így csak azt mondom, hogy rossz karriert választottam. Abban egészen biztos vagyok, hogy itéletnapig surolhatnám a padlót, az úgysem felelne meg nekik.
Felhívom főbérlőmet, aki valójában az albérlő, elmondom a helyzetet, szabadkozom. Több kör telefon, végül megbeszéljük, hogy valami helyi haverjának a takarítónője kijön hétfőn, és megcsinálja kb. 45eFt-ért, amit megfelezünk. Ez még mindig irgalmatlan sok, de nincs más lehetőségem, és végülis örülök, hogy ettől az egésztől megszabadultam.
És így szombat reggel mehetek autót nézni végre, és aztán haza! Mármint igazihaza, és végre nem csak egy hétvégére.
A múlt hétvégi esküvő institucionalista megközelítésben
(Szorri, kedves olvasók, de nem bírtam ki, hogy ne így írjam meg.. :)
Volt haverom, akinek az esküvője egy házibulira hasonlított. Egy másiknak az ismerősééknél meg akadályversenyt rendeztek volna, ha el nem mossa az eső. A harmadik elmenekült az emberek elől, és Balin hindu ceremóniát tartott, pedig semmi köze nincsen a hindu valláshoz. (Ugyanis Balin egyházi nélkül nem érvényes a polgári esküvő sem.)
De azért a legtöbb esküvő mégiscsak követi a hagyományos elképzeléseket. Még akkor is, ha a párnak semmi köze nincs a népszokásokhoz, utálja a lakodalmas zenét, és nem fog minden este közösen miatyánkat mondani (pedig "az mindent megold", ahogy a huszonéves pap mondta).
A pár "kreativitását" ugyanis összenyomja az intézményi nyomás.
A társadalom elvárja, hogy az esküvő ne nagyon térjen el attól az ideális képtől, ami mélyen, kulturálisan bennünk gyökeredzik. És ha valaki nem eszerint cselekszik az legalábbis furcsa, de az is lehet, hogy más tekintetben is deviáns. Mindenesetre meg lehet botránkozni rajta.
Éppen a kulturális gyökerek miatt ez a kép sokakban internalizált. Különösen a mennyasszonyok azok, akik közül sokan kisgyerekkoruk óta hordozzák a képet, hogy egyszer, egy napra majd ők lesznek a királykisasszonyok, és őket csodálja mindenki, és minden tökéletes. Ehhez a képhez aztán felsorakozik az egész koreográfia, de a meghívottak száma, és összetétele is.
A társadalom elvárását tovább erősíti és csatornázza egy egész iparág az esküvő köré épült specializált szolgáltatók és gyártók százaival. (esküvő expo, anyone?)
A nyomás másik nagy, specializált forrását a szülők jelentik. Ha a szülő olyan, képes lehet teljesen kisajátítania az esküvőt. A pár ünneplése csak díszlet ahhoz, hogy megmutassa magát, erősítse társadalmi pozícióját és/vagy minden ilyen cél nélkül még egyszer utóljára bebizonyítsa, hogy úgyis minden úgy lesz, amit ő akar.
Na, ez utóbbi hatás dominált múlt szombaton. A pár, akiből a vőlegényt ismertem többé-kevésbé, míg a mennyasszonyról inkább sokat hallottam már kapcsolatuk kezdete előtt is, teljesen out-of-contextnek tűnt egy csomó helyzetben. Teljesen érezhető volt, hogy az esküvő a mennyasszony szüleinek, és elsősorban anyjának az elképzeléseit hivatott kielégíteni, és hogy a vőlegény 80%-ban, a mennyasszony 60%-ban ugyanazt gondolja, mint mi: gáz.
Viszont éppen az mentette meg az estét, hogy a pár ilyen körülmények között is igyekezett jól érezni magát. És ezt jó látni, végülis az egésznek ez lenne az értelme.
Ez az, amiért azt mondom, hogy bár nem volt egy kiemelkedő esküvő, de nem sajnálom, hogy elmentem.
Végezetül egy tanulság a magam számára: ha egyszer nekem lesz esküvőm, hajlandó vagyok meghajolni bizonyos konvenciók előtt, már csak a dolog romantikája miatt is, de semmi esetre nem lesz lakodalmas zene, és egyáltalán, a tracklistet nagyon gondosan át fogom vizsgálni. Nem lesz vonatozás Demján Szerelemvonatjára, és kacsatánc sem..
Volt haverom, akinek az esküvője egy házibulira hasonlított. Egy másiknak az ismerősééknél meg akadályversenyt rendeztek volna, ha el nem mossa az eső. A harmadik elmenekült az emberek elől, és Balin hindu ceremóniát tartott, pedig semmi köze nincsen a hindu valláshoz. (Ugyanis Balin egyházi nélkül nem érvényes a polgári esküvő sem.)
De azért a legtöbb esküvő mégiscsak követi a hagyományos elképzeléseket. Még akkor is, ha a párnak semmi köze nincs a népszokásokhoz, utálja a lakodalmas zenét, és nem fog minden este közösen miatyánkat mondani (pedig "az mindent megold", ahogy a huszonéves pap mondta).
A pár "kreativitását" ugyanis összenyomja az intézményi nyomás.
A társadalom elvárja, hogy az esküvő ne nagyon térjen el attól az ideális képtől, ami mélyen, kulturálisan bennünk gyökeredzik. És ha valaki nem eszerint cselekszik az legalábbis furcsa, de az is lehet, hogy más tekintetben is deviáns. Mindenesetre meg lehet botránkozni rajta.
Éppen a kulturális gyökerek miatt ez a kép sokakban internalizált. Különösen a mennyasszonyok azok, akik közül sokan kisgyerekkoruk óta hordozzák a képet, hogy egyszer, egy napra majd ők lesznek a királykisasszonyok, és őket csodálja mindenki, és minden tökéletes. Ehhez a képhez aztán felsorakozik az egész koreográfia, de a meghívottak száma, és összetétele is.
A társadalom elvárását tovább erősíti és csatornázza egy egész iparág az esküvő köré épült specializált szolgáltatók és gyártók százaival. (esküvő expo, anyone?)
A nyomás másik nagy, specializált forrását a szülők jelentik. Ha a szülő olyan, képes lehet teljesen kisajátítania az esküvőt. A pár ünneplése csak díszlet ahhoz, hogy megmutassa magát, erősítse társadalmi pozícióját és/vagy minden ilyen cél nélkül még egyszer utóljára bebizonyítsa, hogy úgyis minden úgy lesz, amit ő akar.
Na, ez utóbbi hatás dominált múlt szombaton. A pár, akiből a vőlegényt ismertem többé-kevésbé, míg a mennyasszonyról inkább sokat hallottam már kapcsolatuk kezdete előtt is, teljesen out-of-contextnek tűnt egy csomó helyzetben. Teljesen érezhető volt, hogy az esküvő a mennyasszony szüleinek, és elsősorban anyjának az elképzeléseit hivatott kielégíteni, és hogy a vőlegény 80%-ban, a mennyasszony 60%-ban ugyanazt gondolja, mint mi: gáz.
Viszont éppen az mentette meg az estét, hogy a pár ilyen körülmények között is igyekezett jól érezni magát. És ezt jó látni, végülis az egésznek ez lenne az értelme.
Ez az, amiért azt mondom, hogy bár nem volt egy kiemelkedő esküvő, de nem sajnálom, hogy elmentem.
Végezetül egy tanulság a magam számára: ha egyszer nekem lesz esküvőm, hajlandó vagyok meghajolni bizonyos konvenciók előtt, már csak a dolog romantikája miatt is, de semmi esetre nem lesz lakodalmas zene, és egyáltalán, a tracklistet nagyon gondosan át fogom vizsgálni. Nem lesz vonatozás Demján Szerelemvonatjára, és kacsatánc sem..
Őzpörkölt = amfetamin
Mármint addiktív hatásáról még nem bizonyosodtam meg, de élénkítő hatása jelentős. Lehet.
Fél 3 felé fejeztem be az őzt vöröskáposzta, szelídgesztenye, nokedli, kelbimbó (életem első nem-keserű, s így ehető kelbimbója!) továbbá egy kis körte és dzsemm társaságában - merlot rásegítésével (mit lehet tenni, itt a merlot megy). Előételnek helyi sajt, szarvas- és vaddisznó-kolbász érkezett, amik meglepően jók voltak, különösen, h én pl. nem szeretem otthon a kolbászokat; desszertnek meg egy gyenge tiramisú. Ezekután pedig nem maradhatott el az espresso sem, mert a munka, különösen egy telefonkonferencia nagyon várt már, amit nekem kellett vezetnem.
Szóval nem tudom, hogy az őz, a vaddisznó-kolbász, az álatalam rendkívül ritkán fogyasztott espresso, vagy épp a tiszta levegő és napsütés kombinációja az elképesztő kilátással a hegyekre, és a nagy gát mögötti (ill. most előtti) duzzasztott tóra, vagy mi a szösz okozhatta, hogy simán fáradtság nélkül értem haza f1-re. Az persze kevésbé meglepő, hogy éhség nélkül is...
Az értelmetlen számfaragás és kellemes ebéd mellett azért tanultam is valamit ma.
"Ne mondd el a parasztnak, hogy milyen jó a körte sajttal." [mert akkor megtartja magának]
Az olasz mondás azt jelenti, hogy az épp szóban forgó témát nem kell mindenkinek elmondani. Jegyezzük fel.
Ps. A szarvas azért még mindig jobb, mint Bambi.
Fél 3 felé fejeztem be az őzt vöröskáposzta, szelídgesztenye, nokedli, kelbimbó (életem első nem-keserű, s így ehető kelbimbója!) továbbá egy kis körte és dzsemm társaságában - merlot rásegítésével (mit lehet tenni, itt a merlot megy). Előételnek helyi sajt, szarvas- és vaddisznó-kolbász érkezett, amik meglepően jók voltak, különösen, h én pl. nem szeretem otthon a kolbászokat; desszertnek meg egy gyenge tiramisú. Ezekután pedig nem maradhatott el az espresso sem, mert a munka, különösen egy telefonkonferencia nagyon várt már, amit nekem kellett vezetnem.
Szóval nem tudom, hogy az őz, a vaddisznó-kolbász, az álatalam rendkívül ritkán fogyasztott espresso, vagy épp a tiszta levegő és napsütés kombinációja az elképesztő kilátással a hegyekre, és a nagy gát mögötti (ill. most előtti) duzzasztott tóra, vagy mi a szösz okozhatta, hogy simán fáradtság nélkül értem haza f1-re. Az persze kevésbé meglepő, hogy éhség nélkül is...
Az értelmetlen számfaragás és kellemes ebéd mellett azért tanultam is valamit ma.
"Ne mondd el a parasztnak, hogy milyen jó a körte sajttal." [mert akkor megtartja magának]
Az olasz mondás azt jelenti, hogy az épp szóban forgó témát nem kell mindenkinek elmondani. Jegyezzük fel.
Ps. A szarvas azért még mindig jobb, mint Bambi.
A vagyon lustává tesz
Ezt a komoly megállapítást tegnap este tettem, miután nem voltam rest, és elmostam rögtön használat után a koszos lábast és a kistányért. A nagy felismeréshez pedig az vezetett, hogy miközben másfél percet szántam erre a műveletre, tudtam, hogy ha nem egy darab lábasom lenne, amit ráadásul még reggel teafőzésre is fel kell használnom, továbbá nem csak egy darab kistányérom lenne, akkor mindkettő beáztatva aludta volna át az éjszakát a mosogatóban.
És ha meg is legyintett volna másnap reggel a lelkiismeretfurdalás fuvallata (ami valószinüleg addig nem történt volna meg, ameddig a mosogató tartalma meg nem kezdte volna közelíteni a pult síkját és/vagy ha az említett fuvallat nem realizálódott volna furcsa szagok furcsa szagok formájában a mosogatóból kiindulva), még valami homályos elméletet is előkaptam volna, amiben nagy hangsúlyt kaptak volna a mérethatékonyság és egyéb közdasági elméletek.
De ennek a földönfutó (pontosabban -alvó) helyzetnek hamarosan vége! Ma ki- és bejelentkeztem (büszke vagyok, h ilyen ügyesen végeztem a bürökráciával), jövőhéten mostmár hivatalosan is visszatérek a burzsuá hegyoldalra, ahol meglesz a konyhában minden, mi szem-szájnak ingere (a mikro kivételével). Ennek örömére talán még be is ruházok egy normál sóra, mert ettől a vegeta-izesítésűtől kezdek hányni.
És ha meg is legyintett volna másnap reggel a lelkiismeretfurdalás fuvallata (ami valószinüleg addig nem történt volna meg, ameddig a mosogató tartalma meg nem kezdte volna közelíteni a pult síkját és/vagy ha az említett fuvallat nem realizálódott volna furcsa szagok furcsa szagok formájában a mosogatóból kiindulva), még valami homályos elméletet is előkaptam volna, amiben nagy hangsúlyt kaptak volna a mérethatékonyság és egyéb közdasági elméletek.
De ennek a földönfutó (pontosabban -alvó) helyzetnek hamarosan vége! Ma ki- és bejelentkeztem (büszke vagyok, h ilyen ügyesen végeztem a bürökráciával), jövőhéten mostmár hivatalosan is visszatérek a burzsuá hegyoldalra, ahol meglesz a konyhában minden, mi szem-szájnak ingere (a mikro kivételével). Ennek örömére talán még be is ruházok egy normál sóra, mert ettől a vegeta-izesítésűtől kezdek hányni.
Kedvenc.Most: Everlast - Everyone
Ahogy ritkán szoktam ugyanazt a számot/albumot hallgatni újra-meg-újra, úgy ritkán is szokott olyan kedvenc számom lenni, mint az előző kedvenc.most, Brains feat. Harcsa Vera szám volt.
Ráadásul mostanában annyi újat hallgatok.. Volt itt Carla Bruni elnökné folk-sanzonnal, Madlib LA-i indie-hiphop dj munkássággának feltérképezése jazzes és sima hiphop mixekkel, Sabrina Malheiros jazzes brazil dallamokkal, The Walkmen NYC-i indie-vel, Trolle-Siebenhaar északi lányos énekes poppal, Lindström critically acclaimed (és valóban jó) space-elektronikával, She Wants Revenge alternatív depresszióval, Sofie punk, rock, stb. számok easylistening feldolgozásaival. És akkor még nem is mondtam a mixeket, különösen Rol& Jazz'n'Bass mixét, amiben jazz és d'n'b találkozik..
Most mégsem ezeket emelem ki, hanem Everlast új albumát, aminek legalább a fele annyira jó volt, hogy azonnal újrahallgatásra kényszerített. A sok fülembemászó szám közül 3 hallgatásra nem is volt olyan könnyű választani. Maradt a régi időkből (House of Pain-tag volt a bácsi) némi hiphop, van jó sok blues, van rock és némi líra. Végül az Everyone mellett tettem le a voksom, mert annak ellenére mindig benyeltem az ilyen bluesos, keményen lüktető számokat, hogy a rock vagy a blues egyáltalán nincs benne a top 5 kedvenc zenei stílusomban.
Everlast - Everyone (klikk a linkre és lehet hallgatni)
Ráadásul mostanában annyi újat hallgatok.. Volt itt Carla Bruni elnökné folk-sanzonnal, Madlib LA-i indie-hiphop dj munkássággának feltérképezése jazzes és sima hiphop mixekkel, Sabrina Malheiros jazzes brazil dallamokkal, The Walkmen NYC-i indie-vel, Trolle-Siebenhaar északi lányos énekes poppal, Lindström critically acclaimed (és valóban jó) space-elektronikával, She Wants Revenge alternatív depresszióval, Sofie punk, rock, stb. számok easylistening feldolgozásaival. És akkor még nem is mondtam a mixeket, különösen Rol& Jazz'n'Bass mixét, amiben jazz és d'n'b találkozik..
Most mégsem ezeket emelem ki, hanem Everlast új albumát, aminek legalább a fele annyira jó volt, hogy azonnal újrahallgatásra kényszerített. A sok fülembemászó szám közül 3 hallgatásra nem is volt olyan könnyű választani. Maradt a régi időkből (House of Pain-tag volt a bácsi) némi hiphop, van jó sok blues, van rock és némi líra. Végül az Everyone mellett tettem le a voksom, mert annak ellenére mindig benyeltem az ilyen bluesos, keményen lüktető számokat, hogy a rock vagy a blues egyáltalán nincs benne a top 5 kedvenc zenei stílusomban.
Everlast - Everyone (klikk a linkre és lehet hallgatni)
Új képek
És igen.. csak elkészültem a képek rendezésével és feltöltésével - megtekinthető a szokott helyen.
(Túl sok időt elcsesztem vele, úgyhogy útleírás egyelőre nincs, és lehet, hogy nem is lesz már..)
Nem ide tartozik, de K holnaptól újra itthon (pontosabban otthon), ezért bezárul mókatára :(
Azért remélem egy másik meg kinyílik..
(Túl sok időt elcsesztem vele, úgyhogy útleírás egyelőre nincs, és lehet, hogy nem is lesz már..)
Nem ide tartozik, de K holnaptól újra itthon (pontosabban otthon), ezért bezárul mókatára :(
Azért remélem egy másik meg kinyílik..
Fehér
Megjött ide is az ősz. Pár nap fáradt napsütés és 19 fok után, most kinézek, és csak fehéret látok. Lesz ez még fehérebb is. Amikor olyan érzés fog el, mint abban a sci-fi novellában, ahol a kisgyerek olyan képességgel rendelkezett, h akire mérges lett, egyszerűen kigondolta a kukoricaföldbe, és a falusiak rettegése közepette a végére kiderül, hogy pár éve már az egész falut kigondolta a világból. És a falu körül nincs más, mint a Semmi, ahogy a Végtelen történetben. Igen, tud ilyen fehér is lenni. Semmifehér.
(huhh, ez a bejegyzés egyre depressziósabb lesz)
Mindenesetre kifolyik a kezemből az idő. Egy homokóra tetejéből próbálom kimenteni a homokot, és nemcsak az ujjaim között folyik ki, de a homokóra "szája" is csak tágul, és ömlik lefelé a homok a fekete lyukba.
Kifolyik a kezemből rövidtávon.. Legalább ma elkezdem a squasht újra, és remélhetőleg a képek is felkerülnek a hétvégén (ha a rohadt 3g vagy a rohadt gépem, akármelyik is legyen a hibás, megjavul), de hogy az olasszal mi lesz, nem tudom. Hogy tudjak bejelentkezni egy kurzusra ezzel a 2x2-es ritmussal? Az autókérdést is meg kellene oldani, soon, amihez meg kell csinálni mindenféle papírmunkát (be-, majd átjelentkezni, új engedélyt, majd keresztes jogsit csináltatni..)
És kifolyik hosszútávon.. Az rendben, hogy ez a munka pihi, de azt nem gondoltam volna, h ennyire visszalépés. Legalábbis most így érzem. Persze, pont ezt akartam, h ne dolgozzak annyit, és most, hogy nem én csinálok mindent, nem én tudok mindenről, valóban nem dolgozom annyit. De vajon mi lesz utána? Hogy tudom ezt eladni, h én voltam a sztár?
Aztán az utazgatás: Nem attól félek, hogy belefáradnék, sokkal inkább, hogy ez is csak elfedi a múló időt. Hisz 2 hetente "izgalom", és minden "újra"kezdődik. Holott minden ugyanaz. Same ol' shit. És megint 2 perc kell ahhoz, hogy mindenféle illúzióba ringassam magam, ami annyira távol van a valós lehetőségektől amennyire csak lehet. És ráadásul a mostani illúzióm még illúzió-szinten is problémás.
Végülis mindegy mennyire problémás, úgyis illúzió marad. És minden marad ugyanaz. Ugyanolyan fehér. Semmifehér. Ameddig van még homok, amit lehet markolni.
(huhh, ez a bejegyzés egyre depressziósabb lesz)
Mindenesetre kifolyik a kezemből az idő. Egy homokóra tetejéből próbálom kimenteni a homokot, és nemcsak az ujjaim között folyik ki, de a homokóra "szája" is csak tágul, és ömlik lefelé a homok a fekete lyukba.
Kifolyik a kezemből rövidtávon.. Legalább ma elkezdem a squasht újra, és remélhetőleg a képek is felkerülnek a hétvégén (ha a rohadt 3g vagy a rohadt gépem, akármelyik is legyen a hibás, megjavul), de hogy az olasszal mi lesz, nem tudom. Hogy tudjak bejelentkezni egy kurzusra ezzel a 2x2-es ritmussal? Az autókérdést is meg kellene oldani, soon, amihez meg kell csinálni mindenféle papírmunkát (be-, majd átjelentkezni, új engedélyt, majd keresztes jogsit csináltatni..)
És kifolyik hosszútávon.. Az rendben, hogy ez a munka pihi, de azt nem gondoltam volna, h ennyire visszalépés. Legalábbis most így érzem. Persze, pont ezt akartam, h ne dolgozzak annyit, és most, hogy nem én csinálok mindent, nem én tudok mindenről, valóban nem dolgozom annyit. De vajon mi lesz utána? Hogy tudom ezt eladni, h én voltam a sztár?
Aztán az utazgatás: Nem attól félek, hogy belefáradnék, sokkal inkább, hogy ez is csak elfedi a múló időt. Hisz 2 hetente "izgalom", és minden "újra"kezdődik. Holott minden ugyanaz. Same ol' shit. És megint 2 perc kell ahhoz, hogy mindenféle illúzióba ringassam magam, ami annyira távol van a valós lehetőségektől amennyire csak lehet. És ráadásul a mostani illúzióm még illúzió-szinten is problémás.
Végülis mindegy mennyire problémás, úgyis illúzió marad. És minden marad ugyanaz. Ugyanolyan fehér. Semmifehér. Ameddig van még homok, amit lehet markolni.
Back
Great pile of news
Drowned by the sea
I dont care
I dont care
I dont care
My Rocky Mountain
Waiting for me
I'm aware
I'm aware
I'm aware
Great pile of news
Drowned by the sea
I dont care
I dont care
I dont care
I've seen a dream and I know
All those golden bubbles
Dancing there
Dancing there
Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi: My Rocky Mountain
Najó, ezzel most lemaradtam, mert a hegyek már itt vannak a szemem előtt, ráadásul amúgyis a képekkel akartam kezdeni, de a lényeg, h back-on-track. Meg, h az Erik Sumo koncert megint nagyon jó volt, csak kár, h még nem lehet linkelni az új számokat.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
