(Elnézést a kedves olvasóktól az üzemszünetért, de némi technikai probléma adódott.)
És akkor felmentem a keskeny csigalépcsőn, a pici terem pici színpadán már énekelt és gitározott a lány, nagybőgözött a srác. (Pici) meghívom kihajolt, és mosolygva helyet szorított maga mögött. 2 perc múlva a lány belekezdett a Hazug lepedő-be, abba a számba, amit pár perccel azelőtt, a kávéházba belépéskor kinyomtam. Olyan volt, mint egy filmben, amikor az eddigi képek átváltanak egy koncert-jelenetbe, de a filmzene marad immár a koncert zenéjeként..
Takáts Eszti olyan jelenség a színpadon, hogy nem lehet nem mosolyogni. Az egyik (külföldi) ismerős szerint be volt szívva - ez persze nem zárható ki :) de sztem csak ilyen mosolygós, intenzíven pozitív személyiség. Ez a sugárzás a kis kávéházi termet maximálisan kitöltötte.
És ez az, ami nagyon kellett ezen a legrosszabb novemberi időjárást idéző szombaton. (Pardon, az ónos eső elmaradt.) Pont előtte ajánlottam K-nak Air France-t ilyen időre, de egy koncert, ilyen személyiséggel azért nagyobb hatásfokú.
Pedig a tavalyi CD alapján nem dobtam el magam. Amikor múlt héten emlékeztettek rá, nem sokra emlékeztem. Csak annyira, hogy nem volt rossz, de semmi különös. "Felkészülés" gyanánt újrahallgatva az jött le, hogy aranyosak a számok, szövegek, nem rossz a hangja, de valahogy hiányzik belőle valami - nem egy Harcsa Vera, Kiss Erzsi, Váczi Eszter, vagy hagy ne mondjam Szabados Gabi ;)
Ez a valami a koncerten sokszorta ellentételeződött. Nagyon-nagyon jó koncertélmény volt, még úgyis, hogy végig a kezemben kellett szorongatni a kabátot, mert nem volt hol letenni, és a második félidőre már egyedül maradtam. (Ha véletlenül olvassa ezt a kedves meghívó 1) bánhatja hogy nem maradt a Drága időre vagy Cirkuszra.. 2) azért köszönöm a meghívást és az ötletet :)
Mindenesetre mindenki menjen el dec. 13-án a Hunnia moziba/pontosabban kávézóba, a következő fellépésre! (hamár én nem tudok)
Azért nem ez volt az egyetlen pozitív koncertélmény a hétvégén, mert pénteken volt Erik Sumo a hajón, és Erik Sumo mindig nagyon jó. Sőt, egyre jobb! Még akkor is, ha nem volt Summertime, a ráadásban sem.. És bizony az "előzenekar" Wax Tailor sem lett volna rossz a hiphopos alapokkal, meg a fuvolával, de a közönség basztatása egy picit furán jött ki.
Ezek után már csak az a kérdés, hová menjek dec. 26-án, amikor újra lesz Eszti a Hunniában, és ugyan akkor Erik Sumo a Gödörben..
Mai tanulság
Vigyázni kell a gyrosszal, amikor nyugodt szívvel rábolintunk a "hagyma mehet bele?" kérdésre, mert sosem tudhassa az ember, kivel találkozik a következő félórában.
Rollercoaster
A vasárnapig tartó 2 hét bizony egy hosszú hullámvasút volt. Volt olyan rész is, amit tényleg nagyon élveztem, nagyon jó volt, és volt olyan is, ami arra hasonlított, mint amikor SG-vel átléptük a Cedar Point bejáratát.. (és itt most a kép blurred-é válik..)
Jópár éve történt, már 4 óra vezetés után voltunk, az Erie tó tengerkéken csillogott a koraőszi napsütésben, és meglepően meleg volt. Én nem voltam teljesen tisztában a hullámvasutak iránti érzéseimmel, de minden biztatónak látszott. A szezont tekintve késői időpontnak köszönhetően nem volt tömeg, így a jelentősebb összeg kifizetése után nem volt értelme rögtön sorban állni valamelyik hullámvasútnál. Legszívesebben feltérképeztem volna a terepet, elvégre az USA egyik legnagyobb vidámparkjáról van szó, de SG ezt nem hagyta, szisztematikusan végig akarta próbálni az összeset. (Ő teljesen tisztában volt a hullámvasutak iránti érzéseivel.) Szisztémája szerint, logikusan, rögtön a kapu melletti régebbi szerkezettel kellett kezdeni, melynek nevén eleinte nem is nagyon gondolkodtam el. Úgy hívták, hogy "Demon's Drop". A menet után a következő 3-4 órában remegett a lábam, és csak további másfél óra múlva voltam hajlandó egy másik, immár sokkal békésebb modellt kipróbálni.
(Ettől függetlenül jól éreztem magam a nap további részében. Jót szórakoztam SG-n, és főleg a sok amcsin, akik láthatólag kb. 8 éves kortól ezen szocializálódnak. ("Mami, mami, hadd üljek fel a Millenium Force-ra!") És azt az iszonyatos méretű fagylalt-kelyhet, ami ott persze a normál méret volt, máig fel tudom idézni.
Csak éppen a nap tömegsport jellege számomra kissé spectator sporttá alakult. És ezen SG győzködése sem tudott változtatni, aki pedig egész nap bizonygatta, hogy érzésre bizony a Demon's Drop volt a legkellemetlenebb.)
De vissza a közelmúltba. Szóval a két hétben voltak napsütések, meg Demon's Drop is. De aztán eltelt. És hétfőn felkeltem hajnali négykor, és gyorsan felemésztett a munka. Iszonyatos méretű fagylaltos kehellyel viszont sem valódi, sem átvitt értelemben most nem találkoztam.
Csak tejeskávéval.
Jópár éve történt, már 4 óra vezetés után voltunk, az Erie tó tengerkéken csillogott a koraőszi napsütésben, és meglepően meleg volt. Én nem voltam teljesen tisztában a hullámvasutak iránti érzéseimmel, de minden biztatónak látszott. A szezont tekintve késői időpontnak köszönhetően nem volt tömeg, így a jelentősebb összeg kifizetése után nem volt értelme rögtön sorban állni valamelyik hullámvasútnál. Legszívesebben feltérképeztem volna a terepet, elvégre az USA egyik legnagyobb vidámparkjáról van szó, de SG ezt nem hagyta, szisztematikusan végig akarta próbálni az összeset. (Ő teljesen tisztában volt a hullámvasutak iránti érzéseivel.) Szisztémája szerint, logikusan, rögtön a kapu melletti régebbi szerkezettel kellett kezdeni, melynek nevén eleinte nem is nagyon gondolkodtam el. Úgy hívták, hogy "Demon's Drop". A menet után a következő 3-4 órában remegett a lábam, és csak további másfél óra múlva voltam hajlandó egy másik, immár sokkal békésebb modellt kipróbálni.
(Ettől függetlenül jól éreztem magam a nap további részében. Jót szórakoztam SG-n, és főleg a sok amcsin, akik láthatólag kb. 8 éves kortól ezen szocializálódnak. ("Mami, mami, hadd üljek fel a Millenium Force-ra!") És azt az iszonyatos méretű fagylalt-kelyhet, ami ott persze a normál méret volt, máig fel tudom idézni.
Csak éppen a nap tömegsport jellege számomra kissé spectator sporttá alakult. És ezen SG győzködése sem tudott változtatni, aki pedig egész nap bizonygatta, hogy érzésre bizony a Demon's Drop volt a legkellemetlenebb.)
De vissza a közelmúltba. Szóval a két hétben voltak napsütések, meg Demon's Drop is. De aztán eltelt. És hétfőn felkeltem hajnali négykor, és gyorsan felemésztett a munka. Iszonyatos méretű fagylaltos kehellyel viszont sem valódi, sem átvitt értelemben most nem találkoztam.
Csak tejeskávéval.
Krííípi
Szóval az úgy indult, hogy szerdán izgatottan hívott mostmár-üzlettársam, hogy megérzése van tőzsde-ügyben. Más esetben elnéző mosollyal élcelődtem volna váalaszul, de mivel én is gondolkoztam már ezen egy ideje, inkább csatlakoztam a lelkesedéshez, és estére már meg volt nyitva az értékpapír-számla, pénteken már rajta volt az ő pénze, hétfőn meg az enyém is.
És akkor elkezdtünk kereskedni..
..ami azt jelentette, hogy tegnap is, ma is vettünk az újra zuhanó OTP-ből.
Mindkétszer még délelőtt állítottuk be az akkor még jóval feljebb járó piaci ár alatt ~200Ft-tal az ajánlatot, ami persze később teljesült is.
Ami igazán kríííípi az az, hogy bár az árfolyam ide-oda mozgott (csúszott lefelé), mindkét nap végül a záróár megegyezett a mi árunkkal. Forintra pontosan.
És akkor elkezdtünk kereskedni..
..ami azt jelentette, hogy tegnap is, ma is vettünk az újra zuhanó OTP-ből.
Mindkétszer még délelőtt állítottuk be az akkor még jóval feljebb járó piaci ár alatt ~200Ft-tal az ajánlatot, ami persze később teljesült is.
Ami igazán kríííípi az az, hogy bár az árfolyam ide-oda mozgott (csúszott lefelé), mindkét nap végül a záróár megegyezett a mi árunkkal. Forintra pontosan.
Hula-hula és a KGB
(címet adni már tudok, mi? :)
Gyenge napsütés, erősödő hideg fogadott az utcán röviddel n10 után, mire sikerült rávenni magamat, hogy munkába induljak. Átfutott az agyamon, hogy egyre kevésbé lesz tartható az ing-kabát kombináció, de ez az időjáráshoz való öltözködés sosem volt erős oldalam.
Mindenesetre tenni kellett valamit a túlélésért, ezért a Reefer segítéségével elrepültem a pálmafák, nagy hullámok, szörfösök és hula-hula táncosnők közé. Csak csekkoljuk pl. a Let it go-t itt.
És nem érdekelt a tömeg a 7-esen, mert ha becsuktam a szemem akkor a busz billegését a tenger hullámainak érezhettem.
Najó, ez azért túlzás, de az nem, hogy kisimult arccal álltam a mozgólépcsőn, és - hiába ürült meg előttem - egy tapodtat sem voltam hajlandó lépni, amíg le nem értem a peronig.
..Ahol már várt rám a Kémnő! [drámai zene] Látszólag hanyagul kifelé nézett, de rögtön feltűnt, hogy nem a metró érkezését várja, hanem félszemmel a mozgólépcső felől érkező embereket nézi. Már engem várt! A KGB (pontosabban utódszervezete, az FSB) komoly kutatómunkát végezhetett, mert tudták, hogy a kémnő-portfóliójukban lévő sok szép szőke (kém)nővel mit sem érnek, mert szőkéből egyedül Scarlett Johansson jön be. Így a ravasz kommunisták egy Scarlett-hasonmást küldtek! Fel is tűnt nekem a hasonlóság, de az öltözék többi része, elsősorban a csízma nyilvánvalóvá tette, hogy egy szláv ügynökről van szó.
Hogy teszteljem a feltevést, jópár kocsit mentem előre, de a metróban leülve megint mellettem termett a Kémnő. Én demonstratívan elővettem a most olvasott amerikai útleírásomat, hogy lássa, erős az elkötelezettségem az imperialista nyugat felé.
A gyanú leszálláskor tovább erősödött - ő is ott szállt le a metróról, ahol én (5 megálló), mitöbb ugyanabba az irodaházba jött be.
Innen üzenem az illetékeseknek: ez elég gyenge kisérlet volt, most már tudom, hogy megfigyelnek, mi több, el akarnak csábítani.
:)
Gyenge napsütés, erősödő hideg fogadott az utcán röviddel n10 után, mire sikerült rávenni magamat, hogy munkába induljak. Átfutott az agyamon, hogy egyre kevésbé lesz tartható az ing-kabát kombináció, de ez az időjáráshoz való öltözködés sosem volt erős oldalam.
Mindenesetre tenni kellett valamit a túlélésért, ezért a Reefer segítéségével elrepültem a pálmafák, nagy hullámok, szörfösök és hula-hula táncosnők közé. Csak csekkoljuk pl. a Let it go-t itt.
És nem érdekelt a tömeg a 7-esen, mert ha becsuktam a szemem akkor a busz billegését a tenger hullámainak érezhettem.
Najó, ez azért túlzás, de az nem, hogy kisimult arccal álltam a mozgólépcsőn, és - hiába ürült meg előttem - egy tapodtat sem voltam hajlandó lépni, amíg le nem értem a peronig.
..Ahol már várt rám a Kémnő! [drámai zene] Látszólag hanyagul kifelé nézett, de rögtön feltűnt, hogy nem a metró érkezését várja, hanem félszemmel a mozgólépcső felől érkező embereket nézi. Már engem várt! A KGB (pontosabban utódszervezete, az FSB) komoly kutatómunkát végezhetett, mert tudták, hogy a kémnő-portfóliójukban lévő sok szép szőke (kém)nővel mit sem érnek, mert szőkéből egyedül Scarlett Johansson jön be. Így a ravasz kommunisták egy Scarlett-hasonmást küldtek! Fel is tűnt nekem a hasonlóság, de az öltözék többi része, elsősorban a csízma nyilvánvalóvá tette, hogy egy szláv ügynökről van szó.
Hogy teszteljem a feltevést, jópár kocsit mentem előre, de a metróban leülve megint mellettem termett a Kémnő. Én demonstratívan elővettem a most olvasott amerikai útleírásomat, hogy lássa, erős az elkötelezettségem az imperialista nyugat felé.
A gyanú leszálláskor tovább erősödött - ő is ott szállt le a metróról, ahol én (5 megálló), mitöbb ugyanabba az irodaházba jött be.
Innen üzenem az illetékeseknek: ez elég gyenge kisérlet volt, most már tudom, hogy megfigyelnek, mi több, el akarnak csábítani.
:)
Hát ez nem jött be
A., ez azért nem volt szép, h beetettél ezzel a filmmel. És bedőltem az imdb-s 7.6-nak is. Én hajlandó vagyok romantikus filmeket nézni, de ezzel Hollywood és a Disney a giccsnek egy olyan szintjére lépett, a marcipán tetejű vajkrémes cukorrúdon túl, ami fölött már nincs semmi. Kész. Elérték a maximumot. És tudom, volt ebben irónia is, de ahhoz, hogy ez emészthető legyen, sokkal többet kellett volna belőle adagolni. Ráadásul az ötlet bőven elbírta volna, még annyi minden volt, amit benne hagytak.
De végülis nem ez volt a legnagyobb kulturális csalódásom a hétvégén. Sokkal inkább a Bárka Színház Piaf-feldolgozása. Pedig egy Piaf-darabot elég egyszerű lehozni. A dalok olyan erőteljesek, hogy maguk elvinnék az előadást. Ha átjönnenének. Ok, nem mehetnek franciául, mert fontos a szövegük, s ezzel máris vesztenek az erejükből, de itt magyarul is gyengén énekeltek. (Zs szerint a Piafot játszó Varju Olga még egész elfogadható volt a többiekhez képest. Szerintem nem.) Ok, bár innen már nehéz megmenteni, de végülis egy érdekfeszitő sztorival le lehetett volna kötni. De sztori az nem volt. S ahogy arra egy félóra után fel is hívta a nézők figyelmét az egyik szereplő, fölösleges is volt várnunk rá.
Szóval Jorma Uotinen bizonyára nagy hírű rendező, de ez most annyira nem működött, hogy szünetben el kellett jönnünk.
(Hogy pozitívumot is mondjak, nagyon szép leafleteket osztogattak a Bárka Fesztiválról, ill. a darabról. Továbbá a táncjelenetek is rendben voltak.)
De végülis nem ez volt a legnagyobb kulturális csalódásom a hétvégén. Sokkal inkább a Bárka Színház Piaf-feldolgozása. Pedig egy Piaf-darabot elég egyszerű lehozni. A dalok olyan erőteljesek, hogy maguk elvinnék az előadást. Ha átjönnenének. Ok, nem mehetnek franciául, mert fontos a szövegük, s ezzel máris vesztenek az erejükből, de itt magyarul is gyengén énekeltek. (Zs szerint a Piafot játszó Varju Olga még egész elfogadható volt a többiekhez képest. Szerintem nem.) Ok, bár innen már nehéz megmenteni, de végülis egy érdekfeszitő sztorival le lehetett volna kötni. De sztori az nem volt. S ahogy arra egy félóra után fel is hívta a nézők figyelmét az egyik szereplő, fölösleges is volt várnunk rá.
Szóval Jorma Uotinen bizonyára nagy hírű rendező, de ez most annyira nem működött, hogy szünetben el kellett jönnünk.
(Hogy pozitívumot is mondjak, nagyon szép leafleteket osztogattak a Bárka Fesztiválról, ill. a darabról. Továbbá a táncjelenetek is rendben voltak.)
The Fall
Asszem ilyen ősz- és öregség-tematika után téllel és halállal kéne folytatnom. És tehetném is. Mesélhetnénk havas fenyőerdőkről, lezárt hágókról, szállingózó hóról és nyári gumiról, szóval kalandos(nak induló) útról. És mesélhetnék halálról. Sajnos más mesél is.
Ehelyett mesélek varázslatról. Biztos sokaknak unalmas lesz a Zuhanás. De engem elvarázsolt. Hogyne varázsolt volna el, ha tele van ilyen képekkel:
Az apró poénok és a főszereplő román kislány szerencsére épp jókor szabadítja fel a nézőkből a nevetést, így nem zavaró a néha túlterjengő érzelmesség, csöpögősség sem.
A képek pedig elrepítik az embert olyan mesevilág(ok)ba - sivatagokba, tengerekbe, várakba, városokba -, amelyek így, a látott formában léteznek! Mert a rendező állítása szerint (Alexandria álmát leszámítva) nem használt filmtrükköket, hanem 18 ország 26 helyszínén forgatott az indiai Agrától Párizsig, Ladakhtól Fidzsiig, Chilétől Namíbiáig. És ahogy néztem a filmet, hihetetlen erős késztetésem lett, hogy azonnal útra keljek, kimenjek a reptérre és meg se álljak, amíg végig nem jártam az összes csodálatos helyszínt egymás után. Ki tart velem? :)
ps. a kislány mellett a másik főszereplő annak a Pushing Daisiesnek a főszereplője, ami az utóbbi idők egyik legeredetibb sorozata, s ami előbb-utóbb egy saját postot is meg fog érdemelni.
Ehelyett mesélek varázslatról. Biztos sokaknak unalmas lesz a Zuhanás. De engem elvarázsolt. Hogyne varázsolt volna el, ha tele van ilyen képekkel:
Az apró poénok és a főszereplő román kislány szerencsére épp jókor szabadítja fel a nézőkből a nevetést, így nem zavaró a néha túlterjengő érzelmesség, csöpögősség sem.A képek pedig elrepítik az embert olyan mesevilág(ok)ba - sivatagokba, tengerekbe, várakba, városokba -, amelyek így, a látott formában léteznek! Mert a rendező állítása szerint (Alexandria álmát leszámítva) nem használt filmtrükköket, hanem 18 ország 26 helyszínén forgatott az indiai Agrától Párizsig, Ladakhtól Fidzsiig, Chilétől Namíbiáig. És ahogy néztem a filmet, hihetetlen erős késztetésem lett, hogy azonnal útra keljek, kimenjek a reptérre és meg se álljak, amíg végig nem jártam az összes csodálatos helyszínt egymás után. Ki tart velem? :)
ps. a kislány mellett a másik főszereplő annak a Pushing Daisiesnek a főszereplője, ami az utóbbi idők egyik legeredetibb sorozata, s ami előbb-utóbb egy saját postot is meg fog érdemelni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
