Őzpörkölt = amfetamin

Mármint addiktív hatásáról még nem bizonyosodtam meg, de élénkítő hatása jelentős. Lehet.

Fél 3 felé fejeztem be az őzt vöröskáposzta, szelídgesztenye, nokedli, kelbimbó (életem első nem-keserű, s így ehető kelbimbója!) továbbá egy kis körte és dzsemm társaságában - merlot rásegítésével (mit lehet tenni, itt a merlot megy). Előételnek helyi sajt, szarvas- és vaddisznó-kolbász érkezett, amik meglepően jók voltak, különösen, h én pl. nem szeretem otthon a kolbászokat; desszertnek meg egy gyenge tiramisú. Ezekután pedig nem maradhatott el az espresso sem, mert a munka, különösen egy telefonkonferencia nagyon várt már, amit nekem kellett vezetnem.

Szóval nem tudom, hogy az őz, a vaddisznó-kolbász, az álatalam rendkívül ritkán fogyasztott espresso, vagy épp a tiszta levegő és napsütés kombinációja az elképesztő kilátással a hegyekre, és a nagy gát mögötti (ill. most előtti) duzzasztott tóra, vagy mi a szösz okozhatta, hogy simán fáradtság nélkül értem haza f1-re. Az persze kevésbé meglepő, hogy éhség nélkül is...

Az értelmetlen számfaragás és kellemes ebéd mellett azért tanultam is valamit ma.
"Ne mondd el a parasztnak, hogy milyen jó a körte sajttal." [mert akkor megtartja magának]
Az olasz mondás azt jelenti, hogy az épp szóban forgó témát nem kell mindenkinek elmondani. Jegyezzük fel.

Ps. A szarvas azért még mindig jobb, mint Bambi.

A vagyon lustává tesz

Ezt a komoly megállapítást tegnap este tettem, miután nem voltam rest, és elmostam rögtön használat után a koszos lábast és a kistányért. A nagy felismeréshez pedig az vezetett, hogy miközben másfél percet szántam erre a műveletre, tudtam, hogy ha nem egy darab lábasom lenne, amit ráadásul még reggel teafőzésre is fel kell használnom, továbbá nem csak egy darab kistányérom lenne, akkor mindkettő beáztatva aludta volna át az éjszakát a mosogatóban.

És ha meg is legyintett volna másnap reggel a lelkiismeretfurdalás fuvallata (ami valószinüleg addig nem történt volna meg, ameddig a mosogató tartalma meg nem kezdte volna közelíteni a pult síkját és/vagy ha az említett fuvallat nem realizálódott volna furcsa szagok furcsa szagok formájában a mosogatóból kiindulva), még valami homályos elméletet is előkaptam volna, amiben nagy hangsúlyt kaptak volna a mérethatékonyság és egyéb közdasági elméletek.

De ennek a földönfutó (pontosabban -alvó) helyzetnek hamarosan vége! Ma ki- és bejelentkeztem (büszke vagyok, h ilyen ügyesen végeztem a bürökráciával), jövőhéten mostmár hivatalosan is visszatérek a burzsuá hegyoldalra, ahol meglesz a konyhában minden, mi szem-szájnak ingere (a mikro kivételével). Ennek örömére talán még be is ruházok egy normál sóra, mert ettől a vegeta-izesítésűtől kezdek hányni.

Kedvenc.Most: Everlast - Everyone

Ahogy ritkán szoktam ugyanazt a számot/albumot hallgatni újra-meg-újra, úgy ritkán is szokott olyan kedvenc számom lenni, mint az előző kedvenc.most, Brains feat. Harcsa Vera szám volt.

Ráadásul mostanában annyi újat hallgatok.. Volt itt Carla Bruni elnökné folk-sanzonnal, Madlib LA-i indie-hiphop dj munkássággának feltérképezése jazzes és sima hiphop mixekkel, Sabrina Malheiros jazzes brazil dallamokkal, The Walkmen NYC-i indie-vel, Trolle-Siebenhaar északi lányos énekes poppal, Lindström critically acclaimed (és valóban jó) space-elektronikával, She Wants Revenge alternatív depresszióval, Sofie punk, rock, stb. számok easylistening feldolgozásaival. És akkor még nem is mondtam a mixeket, különösen Rol& Jazz'n'Bass mixét, amiben jazz és d'n'b találkozik..

Most mégsem ezeket emelem ki, hanem Everlast új albumát, aminek legalább a fele annyira jó volt, hogy azonnal újrahallgatásra kényszerített. A sok fülembemászó szám közül 3 hallgatásra nem is volt olyan könnyű választani. Maradt a régi időkből (House of Pain-tag volt a bácsi) némi hiphop, van jó sok blues, van rock és némi líra. Végül az Everyone mellett tettem le a voksom, mert annak ellenére mindig benyeltem az ilyen bluesos, keményen lüktető számokat, hogy a rock vagy a blues egyáltalán nincs benne a top 5 kedvenc zenei stílusomban.

Everlast - Everyone (klikk a linkre és lehet hallgatni)

Új képek

És igen.. csak elkészültem a képek rendezésével és feltöltésével - megtekinthető a szokott helyen.
(Túl sok időt elcsesztem vele, úgyhogy útleírás egyelőre nincs, és lehet, hogy nem is lesz már..)

Nem ide tartozik, de K holnaptól újra itthon (pontosabban otthon), ezért bezárul mókatára :(
Azért remélem egy másik meg kinyílik..

Fehér

Megjött ide is az ősz. Pár nap fáradt napsütés és 19 fok után, most kinézek, és csak fehéret látok. Lesz ez még fehérebb is. Amikor olyan érzés fog el, mint abban a sci-fi novellában, ahol a kisgyerek olyan képességgel rendelkezett, h akire mérges lett, egyszerűen kigondolta a kukoricaföldbe, és a falusiak rettegése közepette a végére kiderül, hogy pár éve már az egész falut kigondolta a világból. És a falu körül nincs más, mint a Semmi, ahogy a Végtelen történetben. Igen, tud ilyen fehér is lenni. Semmifehér.

(huhh, ez a bejegyzés egyre depressziósabb lesz)

Mindenesetre kifolyik a kezemből az idő. Egy homokóra tetejéből próbálom kimenteni a homokot, és nemcsak az ujjaim között folyik ki, de a homokóra "szája" is csak tágul, és ömlik lefelé a homok a fekete lyukba.

Kifolyik a kezemből rövidtávon.. Legalább ma elkezdem a squasht újra, és remélhetőleg a képek is felkerülnek a hétvégén (ha a rohadt 3g vagy a rohadt gépem, akármelyik is legyen a hibás, megjavul), de hogy az olasszal mi lesz, nem tudom. Hogy tudjak bejelentkezni egy kurzusra ezzel a 2x2-es ritmussal? Az autókérdést is meg kellene oldani, soon, amihez meg kell csinálni mindenféle papírmunkát (be-, majd átjelentkezni, új engedélyt, majd keresztes jogsit csináltatni..)

És kifolyik hosszútávon.. Az rendben, hogy ez a munka pihi, de azt nem gondoltam volna, h ennyire visszalépés. Legalábbis most így érzem. Persze, pont ezt akartam, h ne dolgozzak annyit, és most, hogy nem én csinálok mindent, nem én tudok mindenről, valóban nem dolgozom annyit. De vajon mi lesz utána? Hogy tudom ezt eladni, h én voltam a sztár?
Aztán az utazgatás: Nem attól félek, hogy belefáradnék, sokkal inkább, hogy ez is csak elfedi a múló időt. Hisz 2 hetente "izgalom", és minden "újra"kezdődik. Holott minden ugyanaz. Same ol' shit. És megint 2 perc kell ahhoz, hogy mindenféle illúzióba ringassam magam, ami annyira távol van a valós lehetőségektől amennyire csak lehet. És ráadásul a mostani illúzióm még illúzió-szinten is problémás.

Végülis mindegy mennyire problémás, úgyis illúzió marad. És minden marad ugyanaz. Ugyanolyan fehér. Semmifehér. Ameddig van még homok, amit lehet markolni.

Back


Great pile of news
Drowned by the sea
I dont care
I dont care
I dont care

My Rocky Mountain
Waiting for me
I'm aware
I'm aware
I'm aware

Great pile of news
Drowned by the sea
I dont care
I dont care
I dont care

I've seen a dream and I know
All those golden bubbles
Dancing there
Dancing there


Erik Sumo Band feat. Kiss Erzsi: My Rocky Mountain

Najó, ezzel most lemaradtam, mert a hegyek már itt vannak a szemem előtt, ráadásul amúgyis a képekkel akartam kezdeni, de a lényeg, h back-on-track. Meg, h az Erik Sumo koncert megint nagyon jó volt, csak kár, h még nem lehet linkelni az új számokat.