Őzpörkölt = amfetamin

Mármint addiktív hatásáról még nem bizonyosodtam meg, de élénkítő hatása jelentős. Lehet.

Fél 3 felé fejeztem be az őzt vöröskáposzta, szelídgesztenye, nokedli, kelbimbó (életem első nem-keserű, s így ehető kelbimbója!) továbbá egy kis körte és dzsemm társaságában - merlot rásegítésével (mit lehet tenni, itt a merlot megy). Előételnek helyi sajt, szarvas- és vaddisznó-kolbász érkezett, amik meglepően jók voltak, különösen, h én pl. nem szeretem otthon a kolbászokat; desszertnek meg egy gyenge tiramisú. Ezekután pedig nem maradhatott el az espresso sem, mert a munka, különösen egy telefonkonferencia nagyon várt már, amit nekem kellett vezetnem.

Szóval nem tudom, hogy az őz, a vaddisznó-kolbász, az álatalam rendkívül ritkán fogyasztott espresso, vagy épp a tiszta levegő és napsütés kombinációja az elképesztő kilátással a hegyekre, és a nagy gát mögötti (ill. most előtti) duzzasztott tóra, vagy mi a szösz okozhatta, hogy simán fáradtság nélkül értem haza f1-re. Az persze kevésbé meglepő, hogy éhség nélkül is...

Az értelmetlen számfaragás és kellemes ebéd mellett azért tanultam is valamit ma.
"Ne mondd el a parasztnak, hogy milyen jó a körte sajttal." [mert akkor megtartja magának]
Az olasz mondás azt jelenti, hogy az épp szóban forgó témát nem kell mindenkinek elmondani. Jegyezzük fel.

Ps. A szarvas azért még mindig jobb, mint Bambi.