A vagyon lustává tesz

Ezt a komoly megállapítást tegnap este tettem, miután nem voltam rest, és elmostam rögtön használat után a koszos lábast és a kistányért. A nagy felismeréshez pedig az vezetett, hogy miközben másfél percet szántam erre a műveletre, tudtam, hogy ha nem egy darab lábasom lenne, amit ráadásul még reggel teafőzésre is fel kell használnom, továbbá nem csak egy darab kistányérom lenne, akkor mindkettő beáztatva aludta volna át az éjszakát a mosogatóban.

És ha meg is legyintett volna másnap reggel a lelkiismeretfurdalás fuvallata (ami valószinüleg addig nem történt volna meg, ameddig a mosogató tartalma meg nem kezdte volna közelíteni a pult síkját és/vagy ha az említett fuvallat nem realizálódott volna furcsa szagok furcsa szagok formájában a mosogatóból kiindulva), még valami homályos elméletet is előkaptam volna, amiben nagy hangsúlyt kaptak volna a mérethatékonyság és egyéb közdasági elméletek.

De ennek a földönfutó (pontosabban -alvó) helyzetnek hamarosan vége! Ma ki- és bejelentkeztem (büszke vagyok, h ilyen ügyesen végeztem a bürökráciával), jövőhéten mostmár hivatalosan is visszatérek a burzsuá hegyoldalra, ahol meglesz a konyhában minden, mi szem-szájnak ingere (a mikro kivételével). Ennek örömére talán még be is ruházok egy normál sóra, mert ettől a vegeta-izesítésűtől kezdek hányni.