A múlt hétvégi esküvő institucionalista megközelítésben

(Szorri, kedves olvasók, de nem bírtam ki, hogy ne így írjam meg.. :)

Volt haverom, akinek az esküvője egy házibulira hasonlított. Egy másiknak az ismerősééknél meg akadályversenyt rendeztek volna, ha el nem mossa az eső. A harmadik elmenekült az emberek elől, és Balin hindu ceremóniát tartott, pedig semmi köze nincsen a hindu valláshoz. (Ugyanis Balin egyházi nélkül nem érvényes a polgári esküvő sem.)
De azért a legtöbb esküvő mégiscsak követi a hagyományos elképzeléseket. Még akkor is, ha a párnak semmi köze nincs a népszokásokhoz, utálja a lakodalmas zenét, és nem fog minden este közösen miatyánkat mondani (pedig "az mindent megold", ahogy a huszonéves pap mondta).

A pár "kreativitását" ugyanis összenyomja az intézményi nyomás.
A társadalom elvárja, hogy az esküvő ne nagyon térjen el attól az ideális képtől, ami mélyen, kulturálisan bennünk gyökeredzik. És ha valaki nem eszerint cselekszik az legalábbis furcsa, de az is lehet, hogy más tekintetben is deviáns. Mindenesetre meg lehet botránkozni rajta.
Éppen a kulturális gyökerek miatt ez a kép sokakban internalizált. Különösen a mennyasszonyok azok, akik közül sokan kisgyerekkoruk óta hordozzák a képet, hogy egyszer, egy napra majd ők lesznek a királykisasszonyok, és őket csodálja mindenki, és minden tökéletes. Ehhez a képhez aztán felsorakozik az egész koreográfia, de a meghívottak száma, és összetétele is.

A társadalom elvárását tovább erősíti és csatornázza egy egész iparág az esküvő köré épült specializált szolgáltatók és gyártók százaival. (esküvő expo, anyone?)

A nyomás másik nagy, specializált forrását a szülők jelentik. Ha a szülő olyan, képes lehet teljesen kisajátítania az esküvőt. A pár ünneplése csak díszlet ahhoz, hogy megmutassa magát, erősítse társadalmi pozícióját és/vagy minden ilyen cél nélkül még egyszer utóljára bebizonyítsa, hogy úgyis minden úgy lesz, amit ő akar.

Na, ez utóbbi hatás dominált múlt szombaton. A pár, akiből a vőlegényt ismertem többé-kevésbé, míg a mennyasszonyról inkább sokat hallottam már kapcsolatuk kezdete előtt is, teljesen out-of-contextnek tűnt egy csomó helyzetben. Teljesen érezhető volt, hogy az esküvő a mennyasszony szüleinek, és elsősorban anyjának az elképzeléseit hivatott kielégíteni, és hogy a vőlegény 80%-ban, a mennyasszony 60%-ban ugyanazt gondolja, mint mi: gáz.

Viszont éppen az mentette meg az estét, hogy a pár ilyen körülmények között is igyekezett jól érezni magát. És ezt jó látni, végülis az egésznek ez lenne az értelme.
Ez az, amiért azt mondom, hogy bár nem volt egy kiemelkedő esküvő, de nem sajnálom, hogy elmentem.

Végezetül egy tanulság a magam számára: ha egyszer nekem lesz esküvőm, hajlandó vagyok meghajolni bizonyos konvenciók előtt, már csak a dolog romantikája miatt is, de semmi esetre nem lesz lakodalmas zene, és egyáltalán, a tracklistet nagyon gondosan át fogom vizsgálni. Nem lesz vonatozás Demján Szerelemvonatjára, és kacsatánc sem..