Ősz

Valamiért egész elfeledkeztem az olyan őszről, mint ami ezen a héten volt. Ha nyáron az őszre gondoltam, olyan novemberi idő ugrott be. Najó, max. októberi. Sok esővel, hideggel, meg egy kis esővel és köddel. És ez a jövőkép egyáltalán nem dobott fel.

Erre tegnap nem sikerült ebédpartnert szerezni, viszont a nap sütött, kellemes meleg volt.
Az aluljáróban vettem két rettenetes pizzaszeletet. Akkor még nem tudtam, mennyire retteneteset. Nem nagyok az elvárásaim egy aluljárói pizzaszelettel kapcsolatban, de érthetetlen, hogy lehet ilyan vackot csinálni. Ezt nem lehet véletlenül, csak direkt.
Mindenesetre fogtam a szeleteket, betettem Stephanie McKay-t a fülembe, és a kellemes new-soulra kiballagtam a Margit-szigetre. (Hamár itt tartunk, miért nem áll meg az 1-es a Szigetnél, ha a 4-6-os meg tud?)

A híd pesti lábánal egy ember épp fürdőgatyára vetkőzött. Állj. Mi vaaan? Igen, fürdőgatyára vetkőzött, miközben a háta mögött egy farakáson tűz lobogott, amit mindenféle vacak övezett. Ez egy picit összezavart. A vackok meg a tűz hajléktalanra utalt, de egy hajléktalan miért készült volna fürdőt venni a Dunában. Ha pedig Schirilla egy követője, aki már a télre edz, az minek gyújtott volna tűzet? Mindenesetre a fura alak később valóban bement derékig a Dunába.

Nekem azonban erre nem volt időm. Szóval kiballagtam a Szigetre, ahol most is rótták a Sziget-köröket néhányan. Gondolkoztam, hogy vajon szabin vannak-e, vagy annyira lazák, hogy ebédidőben tesznek-e pár kört.

Napsütés, pár eltévedt turista, sárguló, vörösödő levelek, és a vadgesztenyék, amiktől erős gyermekkor flashem van mindannyiszor. Normális emberekhez mérten meglehetősen kevés emlék marad meg a fejemben a régebbi dolgokról. (Ami azért megriaszt - mire fogok emlékezni az életemből 70 évesen??) De ami mindig beugrik, h 5 éves vagyok, nagycsoportos óvodás, és sétálunk haza anyuval az óvodából, én meg hókotrózom az avart a Bártfai utcában. És rugdosom az ezer vadgesztenyét az utcánkban. És ez mindig olyan kellemes boldogsággal tölt el.

Szóval flash, átszűrődő napsütés a sárguló lombokon, rettenes pizzát elfogyaszt, jégkrémet vesz (valószinüleg nyár eleje óta várt már rám), könyvet előkap, Stephanie McKay énekel, és én azt gondolom, hogy lám, itthon is lehet kellemesen élni. Mégha a tó helyett folyópartra megy az ember, de a feeling megvan.

Csak a pizzaszelet lenne egy kicsit jobb.