Azok voltak a szép idők..

Este 10, pizza carpaccio, három kolléga, köztük Antonio barátom eredetileg Calabriából, D-Olaszországból. Pincér, Sziciliából (de felesége magyar!, akart is hozni desszertnek palacsintát) megállítja másik pincért, aki meg Pugliából. Rögtön nagy az öröm, mire az utóbbi csakhamar azt találja mondani:

"Azok voltak a szép idők, amikor még a fél Európa a mienk volt... Spanyolország, az egész Mediterránum, a Balkán, sőt Franciaország! Németország persze nem, dehát ott hideg van, és szar a kaja... ki akar ott élni??"

(magyarázat: miután az olasz történelem-oktatás jelentős részét az ókor, s különösen a Római bir. foglalja el, ez meglehetősen erős nemzettudat-formáló erő. A XIX. sz. előtt utóljára a Római bir. alatt volt egységes Olaszország. S ez különösen a történelem további részében nem túl sikeres, általában szegénységben tengődő délolaszokon jön ki.
Bár Antonio csak röhög az ilyen félművelt honfitársakon, az ő vicces-nacionalista stílusában calabriaiként simán a saját nemzeti kulturális hátterének tartja a görög kultúrát is, hiszen pl. Archimedes is egy köpésre tőle, Szicíliában élt és alkotott, s egyáltalán, Róma megerősödéséig az itáliai-szicíliai görög városállamok meglehetősen erősek voltak.)