Mantova

Mantova nevét etruszkok adták - az ie. 2000 körül alapított települést az alvilág istenéről nevezték el.
Ha valóban ilyen az alvilág, akkor a pokolban rengeteg kincset halmoztak fel elmúlt korok gazdag emberei; a pokolban rettentő hideg van, s ott sem jobbak a meterológusok, mint a felszínen; továbbá a pokolban nagyon finom édességeket kapni.

Szombatra szép időt, 8 fokot mondtak, s még péntek este is azt hazudta a meterológia, hogy a hideg front csak vasárnap jön. Így egy hétvégi nagybevásárlással késleltetve nekiindultam Mantovának, amiről sok mindent nem tudtam. Az eleinte fátyolos ég alatt még örültem is, hogy nem a Garda tavat választottam, de aztán egyre sötétebb és szürkébb lett minden a Pó síkság lapályának szélén, amibe csak a motorháztető pirossága vitt színt.

Az se sokáig, mert a fix 140km/h unalma azért kijön az emberen, ha egyedül vezet 1 óránál többet. Márpedig Olaszország legfontosabb autópályáin már nem tehet mást, amióta bevezették a tutor controlt. A kedves elnevezés egy átlagsebességmérő rendszert takar, ami ellen nincs orvosság, nem lehet kibújni alóla, viszont 135 fölött keményen büntet. Valahol készít egy fényképet pontos timestamppel, s ki tudja milyen messze egy másik fénykép segítségével megvan az átlagsebesség.

Du. 1-kor kipillantott a nap, hogy nyugtázza megérkezésemet, majd rögtön visszahúzodott. Egyetértettem vele: az 1-2 fok, ami fogadott, nem éppen városnézős idő. Hogy fogok így a tópartokon sétálni?? (Sehogy.)

A ma 46 ezres, azaz Hódmezővásárnyi városnak már a XII. sz-ban volt pénze arra, hogy négy nagy mesterséges tóval erősítse meg a védelmét, melyekből három ma is megvan. Az igazi aranykor aztán a 1300-as évek elejétől kezdődött, amikor a Gonzaga család került hatalomra, s a következő 400 évben a Habsburgok elj0veteléig egyre magasabb címekkel vezette a várost.

A fagyhalál elől a múzeumokban kerestem menedéket. Magasrangú vendéghez illően előbb a Palazzo Tében tettem tiszteletemet. A XVI. sz-ban mannierista stílusban épült villában elképesztő freskók vannak, amibe az aktuális Gonzaga azért is feccölt annyi pénzt, hogy V. Károly a nagy elragadtatásában herceggé nevezze ki. A nyári palotában számos gyönyörű szoba van, de a legnagyobb highlight az imént linkelt freskó, ami az összes falat elfedi egészen a földig. A vicces itt az, hogy a restaurálás közben a falba karcolt "graffitiket" (pl. Jóska + Julcsi) meghagyták, lévén 3-400 évesek.

A zimankóban a "Herceg útján" a belső városba sétálva azon gondolkoztam, hogy tavasszal biztos szebb lenne Mantova utcáin lófrálni, kimenni a tópartokra, megkerülni az erődítményt, bemenni a kis terekre.. de így ez túlélőtúra. Aztán a kihalt főtéren már nem kellett sokat gondolkozni, hogy jegyet váltsak a Palazzo Ducale-be.

A 34000nm alapterület mai irodaházi méretekben is jelentős, bár a térkihasználtság láttán azonnal dobnák a kukába a terveket ingatlanfejlesztő ex-kollégáim. A Palazzo Ducale mentségére szóljon, hogy sokszáz év alatt, többlépcsőben építették - az éppen aktuális Gonzaga mindig hozzátett valamit. S ahogy az épület, úgy a festmények, szobrok száma is gyarapodott. Elképesztő látni, hogy hiába vittek el ezres nagyságrendben képeket, ma is mennyi-mennyi csoda van itt a késő gótikától a barokkig. Mit mondjon az ember arra a 65m hosszú teremre, amit eredetileg is kiállítási célból terveztek, s ahol kb. 100 mellszobor fogadja végestelen végig, mivel a képeket anno elraboltak? De persze még sorolhatnám az 500 szobát és folyosót, ahol végül csak kétszer sikerült eltévednem (M: ide te csak vezetővel! ;) - csak az tűnt fel, hogy az almát szedő csajt, meg a fénylő fejű bácsit már láttam.

1,5-2 óra bolyongás után visszatértem a sötétedő fagyba, s a szürke szélbe, ahol azonban minden racionalitás ellenére éledezett a város. A fiatalok gyülekeztek a McDonalds körül, kinyitottak a januári leárazásaik utolsóit rugó boltok, a helyi édességeket áruló pasticceriák megteltek vásárlókkal, s a Sant' Andrea székesegyházban, ahol Krisztus pár csepp vérét őrzik, amit egy helyi római katona hozott haza, épp egy esküvő kezdődött.
Próbáltam lelket meríteni az emberekből, de csak annyira tellett, hogy három hurokkal hosszabban evickéltem vissza az autómig.

Nem, nem vagyok egy nagy múzeumba járó. Ha korlátozott időm van egy ismeretlen városban (s mikor nem?), sokszorta szívesebben sétálok az utcáin, terein, mint hogy a múzeumokban lépnék képtől szoborig, mert úgy érzem, a város többet mond nekem. Mindazonáltal nem csak az időjárás miatt nem bántam meg, hogy így töltöttem időm nagyobb részét Mantovában. Egyrészt a sok szépség műv.töriből amatőr fejemet is lenyűgözte. Másrészt agyam gazdasági része meg azon ámuldozott, hogy egy pici város olyan gazdag városok szomszédságában, mint Verona, Padova, Ferrara, Modena, Parma, sőt, Bologna (mind max. 100km), hogy bírt ekkora gazdagsággal évszázadokon át.. Szívesen összevetném Mantova egy főre eső GDP-jét mondjuk a XV. században, amikor azért Mátyás alatt nekünk is jólt ment, mondjuk Budával.

All-in-all, nem azt mondom, hogy Mantovára kellene építeni egy nyaralást, de hamár Veronát érinti az ember, Milánó vagy éppen Firenze felé menet megér egy napos kitérőt.

(ps. képek most nincsenek, mert a szar időben, szar képek készültek, a múzeumokban meg tilos volt - le is lettem szúrva)