A veztéknév nélküli ember

A mai világban, amikor intézmények szabályozzák életünk legkülönfélébb momentumai, nehéz elképzelni, hogy ne legyen vezetéknevünk. Bár valószinüleg a keresztnév jobban hozzám tartozik, de a vezetéknév is integráns része lett a személyiségemnek, és nehéz lenne elképzelni, ha elveszteném - mondjuk egy tanuvédelmi program keretein belül.

Pedig a vezetéknév nem annyira régi találmány. Az egész úgy kezdődött, hogy kellett valami, amivel megkülönböztethetik a sok azonos keresztnevűt. Lehetett ez a foglalkozásuk, birtokaik földrajzi helye, nemzetiségük, honnan, melyik városból származnak, valamilyen - legtöbbször külső - tulajdonságuk.

Skandináviában még a XX. sz. első felében, és azon belül Izlandon mai napig az apa (ritkábban az anya) neve + fiú esetén son, lány esetén dottir szavakból képződik a vezetéknév, s ez természetesen az unoka esetében megint újragenerálódik. Így a gyermek "vezetékneve" más lesz, mint a szüleié, ami bizony vezethet problémákhoz, ha hülye határőrbe botlik az ember.
Ez persze azért van, mert ez az apai név nem is igazán vezetéknév, az izlandiak nem is tekintik annak, csak valamiféle leírásnak, kiegészítésnek. Éppen ezért, ha formálisan meg akarunk szólítani egy izlandit, akkor a keresztnevén tegyük, úgy mint "Ms Björk..." és nem mint "Ms Gudmundsdóttir..." (Emiliana Torrini Davidsdóttirt sajnos nem tudtam frappánsan felhasználni a példához).
Ez a szülői vonal nem csak a germánokra volt jellemző, de kelta ír/skót világban a Mac ugyanúgy fiú-t, míg az O' unokát jelől. Aztán ne is beszéljünk az oroszban a patrimoniális középsőnévről.

De vannak még érdekesebb kultúrák. A Myanmarban egyáltalán nem volt semmi ilyesmi - mindenki olyan neveket vesz fel, amit akar, és azt az élete folyamán szabadon meg is változtathatja, ha ezt a sorsa úgy hozza.

Arra azonban mindezek után sem számítottam, hogy lehet valaki a fejlett nyugaton (az archaikus Izlandot leszámítva), akinek csak keresztneve van. Márpedig lehet. (és nem csak a kilóméter hosszú eredeti nevű spanyol, brazil, portugál focisták)
Olasz főnököm hosszas procedúra után két hónapja fogadott örökbe egy alig 19 hónapos kislányt, akinek a keresztneve Brenda (eléggé ritkán használt név arrafelé is - ott is a Beverly Hills 90210-re asszociálnak belőle).
A szabályok szerint minden dokumentumot, amit kaptak, úgy módosítottak, hogy ne legyen semmi nyomuk a gyermek eredeti szüleire. Brenda is majd csak 21 évesen férhet ezekhez hozzá. A módosítások egy fontos eleme volt, hogy Brendától elvették a vezetéknevét, kihúzták vastag fekete filccel mindenhonnan.
Az új szülőkben azonban nem bíznak a hatóságok - az első évben a hivatalos gyám továbbra is Milánó városa, így az apa nem adhatja vezetéknevét a gyereknek. Ebben az évben a kis Brendának egyszerűen nincs vezetékneve.